I

I

Éjfél, valaki duskál:

Polnoc, oplýva ktosi:

Neszt küld a drága palota.

v paláci skvelom šuchocú.

Pénzt olvas valaki.

Peniaze ktosi číta.

Zenék zenéje:

Muzika muzík:

Nem hallottam még ilyet soha.

Nikdy som takú ešte nepočul.

Selymes papirok

Hodvábne lístky,

Im, halk és büszke zsoltárra gyújtnak.

hľa, tlmeným a hrdým žalmom vzpl

Csilingelnek a kölyök-ércek.

Cingilingujú štence-mince.

Zeng az arany

Cvendží zlato

S az én könnyeim hullnak.

a moje slzy kanú.

S én a palotát támasztom.

A ja podpieram palác.

Zúg, megtolul, viharzik a zene.

Muzika zvíchruje sa, dvíha, sála.

Milyen zsolozsma,

Aký to žalm,

Mintha a világ

akoby všetka

Minden öröme benne zengene.

blaženosť sveta sa v ňom rozhučala.

Kié az a pénz?

To zlato čie je?

Az én könnyeim hullnak.

Sĺz mojich tečie mnoho.

Száradjon el a keze,

Nech uschne ruka,

Gonosz és boldog keze

zlá a blažená ruka

A nyomorultnak.

podliaka toho.

II

II

Egy cifra házban

V parádnom dome

Örömben, lázban

v radostnom zhone

Összegyültek a gazdagok.

zhromaždili sa boháči.

Énekeltek a gazdagok

Rozspievali sa boháči

Egy cifra házban.

v parádnom dome.

Az utca sarkán

A na ulici,

Ime, vad, harsány

hľa, divo ryčí

Zsoltár zendül. Lázár dalol,

zvučný žalm, Lazár peje,

Fölnéz a házra és dalol

vzhliadne na dom a peje

Az utca sarkán.

tam na ulici.

Mélyén az éjnek

V nočnom tom tichu

Mint támad ének?

spev? Z čieho dychu?

Elsáppadnak a gazdagok,

Sinejú, blednú boháči.

Elnémulnak a gazdagok

Onemievajú boháči

Mélyén az éjnek.

v nočnom tom tichu.

S csönd, Lázár hallgat.

Pst, Lazár zmĺkol.

Tapsot a dalnak.

A potlesk zhíkol.

És tapsolnak a gazdagok,

Roztlieskali sa boháči,

Hahotáznak a gazdagok.

rozchechtali sa boháči.

S csönd, Lázár hallgat.

Pst. Lazár zmĺkol.

III

III

Ősszel és szomorúan jön meg

Zošedivelý starec, clivo

Az öreg Lázár a Bibliából

z biblie Lazár vystupuje.

S a gazdagok félve köszönnek.

Boháči zdravia bojazlivo.

Lázár lélegzik, lépdel, hallgat.

Dychčí Lazár a s ním, kde kročí,

Látatlanul vele érkeznek

neviditeľne prichádzajú

Régi, nagy, béna, ős hatalmak.

odveké, veľké, chromé moci.

Lázárnak néha melle hördül,

Hruď Lazárova zavše chrčí.

Szeretne egy nagyot kacagni,

Rád by sa zasmial zoširoka,

De a szája sírásra görbül.

no ústa sa mu skrivia v kŕči.

Lázár az örök őszi béna

Chromý je do skonania sveta

S a Földön, még, szokás örülni.

a na zemi sa, ešte, plesá.

Ő is szeretne néha-néha.

Lazár tiež by rád plesal sem-tam.

Ő is szeretne táncra kelni

Tiež by rád poskočil si v tanci,

S rőt erdőkben, rőt szatirokkal

pri gajdách nôtil v zlatých hájoch

Tréfás dudánál énekelni.

s kozonohmi hôr, so šarvanci.

Be is áll az öröm-piacra,

Aj vykročí si na trh slastí,

Rossz mellével asszonyokat vár

dýchavičný na ženy čaká

S valamit, amitől kacagna.

a nad čím by sa zasmial v šťastí.

Óbort és mustot hoz elébe

Starý mok nesie, mušt mu dáva

A gazdagok megriadt nyája

boháčov stádo najašené.

S ő bekóstol az édes lébe.

On sladkú šťavu ochutnáva.

Bekóstol s testét megcsiklandja

Ochutnáva a jeho mužstvo

Olykor egy lány, olykor egy asszony

tu dievka pošteklí, tu žena.

S ez a Lázár örök kalandja.

To Lazárovo dobrodružstvo.

Asztmás melléből fuldokolva

A Jeseň s kašľom, ktorý dusí,

Jön föl az Ősznek köhögése,

vzdychá mu v prsiach astmatických.

Mintha egy csúf kéj-sóhaj volna.

Čo vzdych, to rozkoš, až sa hnusí.

Erre a köhögős örömre

Na rozkašlanú radosť túto

Elfakulnak szívek és arcok:

povädnú srdcia, zblednú tváre:

Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.[1]

Jeseň čuť. Kroky Smrti sú to.