Mostanság az Isten


Vége van, örökre vége,
a futásnak, amiben hittem:
túlzottan ritkán hajol le
énhozzám mostanság az Isten.
Túlzottan ritkán érzem azt,
hogy megnyugtató keze vezet,
pedig tudtam még valaha,
ismertem ezt a szent kezet.
Nélküle egyedül vagyok!
A semmi ágán kicsinke szív:
látom, hogy csendesen vacog.
Valami hang... Tenni, tenni hív,
s én csak mogorván kushadok,
mint kutya, ki megverve lapít.


作者
András Petőcz

来源

http://www.matarka.hu


报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论