Vége van, örökre vége,
a futásnak, amiben hittem:
túlzottan ritkán hajol le
énhozzám mostanság az Isten.
Túlzottan ritkán érzem azt,
hogy megnyugtató keze vezet,
pedig tudtam még valaha,
ismertem ezt a szent kezet.
Nélküle egyedül vagyok!
A semmi ágán kicsinke szív:
látom, hogy csendesen vacog.
Valami hang... Tenni, tenni hív,
s én csak mogorván kushadok,
mint kutya, ki megverve lapít.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论