Vége van, örökre vége,

Pominula, na veky pominula,

a futásnak, amiben hittem:

honba, v ktorej veril som:

túlzottan ritkán hajol le

Boh sa po tieto dni zriedka

énhozzám mostanság az Isten.

zohýna ku mne pátosom.

Túlzottan ritkán érzem azt,

hogy megnyugtató keze vezet,

Príliš zriedkavo som cítil, že

pedig tudtam még valaha,

ruku má vodiacu, presvedčivú,

ismertem ezt a szent kezet.

hoci kedysi vedel som ešte,

Nélküle egyedül vagyok!

poznal som jeho ruku svätú.

A semmi ágán kicsinke szív:

látom, hogy csendesen vacog.

Bez neho v samote žijem!

Valami hang... Tenni, tenni hív,

Na konári maličké srdiečko:

s én csak mogorván kushadok,

ako ticho chveje, zriem.

mint kutya, ki megverve lapít.

Akýsi hlas... Konať, konať volá,

a ja len nevľúdne schúlim sa,

ako pes, ktorý sa zbitý schová.