A kályhacsináló estéje

„A meleg (szélesebb értelemben) az az áldott elem,

mely az egész külső és belső természetet élő folyásban

tartja, s amely nélkül a mindenség egy véghetlen

halottá meredne.”

Bolyai Farkas: Köz haszonra intézett munkácska

Tüzét elosztogatta, s hogy

elfogyott a tűz,

fázva fázik,

vállán az avitt

farkasbunda már csak molyokat melegít.

Vak távcső, néma hegedű,

tört kréta, üres tábla

őrzi a gazdát,

s egy útrakész koporsó:

utolsó tele ez, s

a telet lebírni kevés

erőtlen mágiája.

Haláltáncot jár odalenn

a sok csillagnéző dáma,

a hegedűben egerek

tanyáznak, s a kapu előtt

a külső sötétség fenyeget.

Hallgat szülötte földje,

hallgat Göttinga, Bolya,

Vásárhely, Nagyenyed –

elhagyta az „áldott elem”

és dideregve várja,

míg az éter

auditóriumába

végső vitára szólítja a halál,

a Legfőbb Geométer.