Jézus harmadik utolsó szava

Csak ülni így a Napnak háttal,

Szinte félálomban, várni, míg,

Elintézi a dolgokat, olyan

Helyzetben, mintha elhinném,

Hogy máshogy is lehet –

Dolgom a csöndes várás, súlyos

Szemhéjjal a félárnyékban,

Amíg vergődik, rókaszínű

Csendben süllyed minden, egy

Szőnyeg, ételmaradék és

Mindenekfelett a test, már

Foszló anginú dunyhák és párna

Közt, egy tolószék félrebillen,

Kék műbőr huzatú és gyógyszerek,

Immár szükségtelen, mintha egy

Megfeszült végakarat bízta volna

Egymásra őket, mint Jézus az anyját

És egy idegent, anyám, ez a fiad,

Súgta, fiú, ő az anyád, utánamondom,

Mint egy gép, anyám, ez a fiad, fiú,

Ő az anyád, még van kinek, még tétje

Van, még tart, rókarege, róka, rege,

Tart még, látom, mint öreg csónaktest,

Pereg szét már a tér körülötte, és

Semmi sincs, csak ez a madárcsönd,

Eső előtt, mikor a róka eltűnik, anyám,

Itt a fiad, mondom.