Minden óra megállt

Ilonkána

nem perelek már senkivel

várok hogy ami kell megessen

a történtekért senki nem okolható

találkoztunk egyszer mi ketten

és nem találtunk szebbet-jobbat magunknál

hívtalak s gyanútlanul jöttél

elhitted hogy mindenhatód leszek

s a szavaimban megfürödtél

ínyemre volt a póz ostoba uraságok

éreznek így ha udvarolnak nekik

már föl sem ismerném azt a világot

melynek eszménye még ma is hevít

arcomról a máz – rossz foncsor – lekopott

s te uram lettél mindenek felett

a szívem olykor félrekopogott

nem tudni ki a számkivetett

minden óra megállt az élet

szívesen levetné kényszerzubbonyát

vajon le tudom kenyerezni

a lopakodó ránk leső halált?