Ilonkána

Jeleni

nem perelek már senkivel

nikog više ne utuživam

várok hogy ami kell megessen

čekam da se desi što se mora desiti

a történtekért senki nem okolható

za događaje niko ne snosi odgovornost

találkoztunk egyszer mi ketten

nas dvoje sreli smo se jednom

és nem találtunk szebbet-jobbat magunknál

i nismo od nas lepšeg-boljeg našli

hívtalak s gyanútlanul jöttél

zvao sam te a ti si nepodozrivo došla

elhitted hogy mindenhatód leszek

verovala biću ti svemogući

s a szavaimban megfürödtél

i okupala u moji rečima

ínyemre volt a póz ostoba uraságok

merak mi je bio tvoj stav glupa gospada

éreznek így ha udvarolnak nekik

osećaju tako kad im se udvaraju

már föl sem ismerném azt a világot

više ne bi ni prepoznao taj svet

melynek eszménye még ma is hevít

čije savršenstvo me još i danas zanosi

arcomról a máz – rossz foncsor – lekopott

otrcala se prevlaka – loša caklina – sa mog lica

s te uram lettél mindenek felett

i ti si iznad svega moja gospodarica postala

a szívem olykor félrekopogott

srce mi koji put nakrivo kucao

nem tudni ki a számkivetett

ne zna se ko je prognan

minden óra megállt az élet

svaki sat je stao život

szívesen levetné kényszerzubbonyát

bi rado skinuo ludačku košulju

vajon le tudom kenyerezni

dal mogu podmititi

a lopakodó ránk leső halált?

smrt koja na nas vreba?