Stairway to heaven

Hirtelen megtorpan az egykori

helyszíneken, utcákon, tereken,

kavézókban, ahol jóleső fáradtsággal

a tagjaikban a reggelijüket költötték

nem is olyan régen még,

a nagytemplom barokk szószéke

alőtt, a templomtorony körerkélyére

felpillantva, ahová azokon a meredek

falépcsőkön felmásztak valamelyik

nyáron, és ugyanazokat a

szobákat keresi, ugyanazokra a székekre

ül le a sarokbann, a bőrbevonatú

padokra a központ közelében,

ugyanazokat a zenéket hallja,

ugyanazokra a helyekre megy vissza,

mint ahol együtt jártak az erdőkben,

a gombákat, növényeket vizsgálja,

a tavakat figyeli, ahol nem is olyan

rég még..., hát igen,

és városokban jár, amelyek

már nem

ugyanazok többé, a

parkokban, bisztrókban,vendéglőkben,

az üres csónakokban, kis garniszállók,

motelek és panziók falai között

kapja fel – hiába – egy-egy ismerős

hangra a fejét...