Fogyatkozás

„Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21)

Még emlékeznek rá az idegek:

kihúzott fog, csonkolt kéz,

láb, tőből levágva fájhat így.

Egy ideig éles, tompul aztán,

majd csak időjárás-változáskor.

El is fogadom – vannak pótszerek,

ezt tudom takarni, abba, hogy látják,

beletörődöm. Éhen sem halok:

ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem

nem vet ki magából. Valahogy

odacsúszom vagy el sem mozdulok.

De az érintés! Csak a függöny!,

csak a függöny anyagának

megfoghatatlan emlékezete!