„Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21)

„Aronu, jednom od popovih sinova” (Lv 21,21)

Még emlékeznek rá az idegek:

Nervi ga se još sećaju:

kihúzott fog, csonkolt kéz,

izvađen zub, okrnjena ruka,

láb, tőből levágva fájhat így.

noga, odrezana može tako boleti.

Egy ideig éles, tompul aztán,

Jedno vreme oštro, pa se štiša,

majd csak időjárás-változáskor.

kasnije samo promenom vrmena.

El is fogadom – vannak pótszerek,

Ta prihvaćam – postoje surogati,

ezt tudom takarni, abba, hogy látják,

to mogu pokriti, pomirim se tim

beletörődöm. Éhen sem halok:

što se vidi. Niti umirem od gladi:

ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem

mogu jesti meso, hleba. Moj narod

nem vet ki magából. Valahogy

me neće izopćiti. Nekako ću se

odacsúszom vagy el sem mozdulok.

približiti ili ni neću se pomaknuti.

De az érintés! Csak a függöny!,

Ali doticaj! Samo zavesa!,

csak a függöny anyagának

samo neuhvatljivo sećanje

megfoghatatlan emlékezete!

na materijal zavese!