Halál árnyéka 1.

Rekviem

1

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész

vonító vonatok vonszolják vérző testemet

vérző testünket

országok vérző testén át

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

- - - - - - - - - - - - - - - -

hova tűntél méh-zümmögésű gyermekkor

napfény

hullám-csobogás

mind megszöktetek

lepkék akik illatos rést hasítottatok a sugaras levegőbe

a szem is alig tudott utolérni benneteket

kövek akik nem ütöttek senkit

madarak akik nem szállottak hullák szemére

almák csorduló pirosa

éretlen egres fanyar zöldje

sár amely körülölelte a bokát és simogatta és csókolta

nyári utcák szállongó pora

- nagy szürke szomorú madár -

lombok hajkoronája hajbókolt hajnalonta

barackok aranya csilingelt mint csikó nyakában a csengő

szilvák kékje feleselt derűsen az égbolt kék derűjével

s az emberke aki mindezt magába szívta hogy emberként is érezze ízét

- - - - - - - - - - - - - - - -

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

százötven senki akit vár a csattogó fogú ismeretlen

százötven tikkadt torok

százötven kiszáradt gyomor

százötven őrültté borzolt idegrendszer

százötven szomjas tüdő mely öklendezi a rab levegőt

százötven elaszott hát amelyre sziszegve vár a korbács

százötven eltompult barkó amelynek kibányászták már az ólmot

százötven agyú borzadály

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész

vonító vonatok vonszolják vérző testemet

vérző testünket

országok vérző testén át

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

százötven fogoly féreg akit egy csizma eltapos

százötven fogoly féreg

és százezer

és millió

millió - - - - - -