Rabszolgák

Idegen emberek között jártam, akik a halálról és szerelemről énekeltek.

Nehéz szagú, sötét műhelyekben dolgoztak ezek az emberek és énekeltek;

hajót vontattak a kikötőben és énekeltek,

gépek pedálját taposták és énekeltek

s ha némi szabad idejük maradt, akkor is énekeltek,

összefont karokkal álltak magányosan s a halálról és szerelemről énekeltek.

Miért vagytok ilyen szomorúak testvérek, kérdeztem tőlük

és miért vágyódtok így a szerelem után?

Ugyanúgy teszünk, mint a többi emberek, felelték.

Idegen emberek közt ismerkedtem meg testvéreimmel,

láttam, hogy ugyanolyanok, mint én s ugyanúgy élnek,

ahelyett, hogy jókedvvel munkálkodnának, baromi erőfeszítéssel dolgoznak;

ahelyett, hogy óvnák magukat a bajoktól, esztelenül szaporodnak,

győzők és egyben legyőzöttek,

szülnek és eltemetik halottaikat

s közben a halálról és szerelemről énekelnek.