Ablakok

Ablakok

hallgatás

idegen ablakok

még mélyebb hallgatás

soha más

hallgatok

kivilágított vonatablakok

utánuk vérzik törik a sötét

városszéli végső ablakok

fénybe mártják vad fák üstökét

minden emlék elhallgatott

nagyon nehéz

a föld alatt

ezer millió ismeretlen halott

tenyészik szívós örök penész

húsz harminc ötven éves ablakok

nem rebbenő szeme visszanéz

mit akarsz

azt mondod még nehezebb

mindegy a görcsöt minek nevezed

mindenütt ott virraszt az arc

a végső rémületben ott van

éjjel nyitott szemedben lobban

ismert arc idegen ablakokban

végigvacog hűlő ereken

ami tartott még végleg elejtett

vinnyognak végük érző sejtek

ismert ablakban az arc idegen

1963