Ablakok

Prozori

hallgatás

šutnja

idegen ablakok

strani prozori

még mélyebb hallgatás

još dublja šutnja

soha más

nikad druga

hallgatok

šutim

kivilágított vonatablakok

osvetljeni prozori vozova

utánuk vérzik törik a sötét

mrak iza njih krvari lomi se

városszéli végső ablakok

sporedni prozori predgrađa

fénybe mártják vad fák üstökét

krošnje svetlom optoče

minden emlék elhallgatott

ušutile su se uspomene

nagyon nehéz

teško je

a föld alatt

ispod zemlje

ezer millió ismeretlen halott

milijoni nepoznatih mrtvaca

tenyészik szívós örök penész

ustrajna večna memla vlada

húsz harminc ötven éves ablakok

dvadest trideset pedeset godina stari prozori

nem rebbenő szeme visszanéz

pogled unazad oko bez treptaja baca

mit akarsz

šta želiš

azt mondod még nehezebb

kažeš još teže je

mindegy a görcsöt minek nevezed

grč kako nazivaš sve jedno je

mindenütt ott virraszt az arc

to lice svugde bdije

a végső rémületben ott van

prisutan je u konačnoj stravi

éjjel nyitott szemedben lobban

noću u tvojim otvorenim očima plamti

ismert arc idegen ablakokban

u stranim prozorima poznato lice

végigvacog hűlő ereken

u ohladnelim žilama drhti

ami tartott még végleg elejtett

dok je još trajalo pa te u konačan zaborav baci

vinnyognak végük érző sejtek

ćelije osećajući kraj cvile

ismert ablakban az arc idegen

u poznatom prozoru lice je strano

1963

1963