Prospero tűnődik

Most Ariel te, mun­ká­som, se­gí­tőm,

ahogy tet­szik: el­me­hetsz vagy ma­rad­hatsz.

Azt se tu­dom ró­lad, hogy nő vagy-e,

mi­kor bű­völ­ve a ke­zed fo­gom,

mert va­rá­zsom a sze­xen túl­he­vül.

De fér­fi lé­tem­re úgy gon­do­lok rád,

mint, mint… mint, mint… mint, mint – na hadd ne mond­jam.

És mondd: mi­vé lesz a bol­dog Mi­lá­nó,

ha to­vább ját­szó­dunk a szi­ge­ten?