Ükapám pohara

Rebi unokámnak, akivel együtt láttunk

rubinpácos poharakat

Rubinpácos pohár,

szép Bohémiábul,

öröm-kortyokat adj,

most, hogy már aláhull

vállamra a vénség,

vállamra a kórság,

te a varázslatnak

jól tudtad a módját,

hogy mosolyt bűvöljél

őseim arcára,

amikor a porta, amikor a birtok

a messzi Simándon

várt a kalapácsra.

Az utolsó estén

még színig töltöttek,

s tégedet azután

damasztba göngyöltek.

Mentettek ükeim,

mentett dédapám is,

és megmentett végül

drága nagyanyám is.

Vagy százötven éve

huszár táncol rajtad,

jó lovát vezetve

könnyet bévül hullat.

Pohár, te Egyetlen,

aki megmaradtál,

segíts, ne időzzek

keserű kortyoknál,

hozd vissza egy percre

gyöngyös nevetésem,

félelmeim élét tompítsd,

kérve kérem.