Rebi unokámnak, akivel együtt láttunk

Unuci Rebi kojom smo rubinom bojene čaše zajedno gledale

rubinpácos poharakat

Rubinom farbana čašo

Rubinpácos pohár,

Iz lepe Bohemije

szép Bohémiábul,

podari mi gutljaje slasti,

öröm-kortyokat adj,

sad kad moja ramena

most, hogy már aláhull

starost i bolećivost

vállamra a vénség,

tereti,

vállamra a kórság,

način čaranja ti je

te a varázslatnak

dobro poznata,

jól tudtad a módját,

na lica mojih predaka

hogy mosolyt bűvöljél

i tad si osmeh mamila

őseim arcára,

kad čitava imovina

amikor a porta, amikor a birtok

u dalekom Šimandu

a messzi Simándon

udarac čekića čekala.

várt a kalapácsra.

I prilikom zadnje večeri

Az utolsó estén

do vrha su te punili

még színig töltöttek,

a posle pažljivo

s tégedet azután

u damast zavili.

damasztba göngyöltek.

Spašavali su te moji preci,

Mentettek ükeim,

spašavo te je i moj praded,

mentett dédapám is,

na kraju moja draga baka

és megmentett végül

spasila.

drága nagyanyám is.

Kojih stopedeset godina

Vagy százötven éve

na tebi konjanik pleše,

huszár táncol rajtad,

vodeći svog ata

jó lovát vezetve

suze iznutra pušta.

könnyet bévül hullat.

Čašo, ti Jedina

Pohár, te Egyetlen,

koja si ostala,

aki megmaradtál,

pomozi, neka vreme

segíts, ne időzzek

ne uz gorke gutljaje provodim,

keserű kortyoknál,

povrati za jedan tren

hozd vissza egy percre

spokojan osmeh moj,

gyöngyös nevetésem,

stišaj strahove,

félelmeim élét tompítsd,

lepo te molim.

kérve kérem.