Testet ölt

És a tűszúrások után megindult a vér,

de már a bordák partjai

elúsztak

hajamból lett kemping-ravatal

légsátor fénylett

mint a sátoros ünnep

a falakból robbant

varjak hangversenye

a vászonlepedőn fehér

némafilm.

És láttam, hogy bennem fut

a borotvás gyilkos,

mindig is bennem jár,

bármivé leszek,

hív gyökér-alakban,

hulló jég-alakban,

áthullámzik rajtam a napok ár-apályán

kimetszi belőlem

a rímek tivornyáit

erősíti csöndem

mint a sortűz-kihagyás.

Hallgatni tanít egy fél szárny,

mert elvágja penge-fénnyel,

a szélben meglengő kapu,

mert belép.

S mikor már árnyam lesz,

mint nem-várt összecsengés,

letépi arcát,

kivallat minden könnyűségről,

és borotva-éllel

felírja a Napba:

nincs már időm

festett szavakra.