És a tűszúrások után megindult a vér,

I posle uboda igala krv je krenula,

de már a bordák partjai

ali obale rebara već su

elúsztak

otplivale

hajamból lett kemping-ravatal

od kose moje odar kampa nastalo

légsátor fénylett

čadar vazduha

mint a sátoros ünnep

poput sedmodnevnog praznik sjalo

a falakból robbant

iz zidova izbijen

varjak hangversenye

koncert vrana je

a vászonlepedőn fehér

nemi film

némafilm.

na belom čaršavu.

És láttam, hogy bennem fut

I videla sam da krvnik sa britvom

a borotvás gyilkos,

u meni juri,

mindig is bennem jár,

uvek u meni korača,

bármivé leszek,

u bilo šta da se pretvaram,

hív gyökér-alakban,

u obliku korena,

hulló jég-alakban,

u obliku padajućeg leda me zove,

áthullámzik rajtam a napok ár-apályán

preko plime i oseke dana u meni talasa

kimetszi belőlem

lumperaje rima

a rímek tivornyáit

iz mene iseče

erősíti csöndem

kao izostanak rafala

mint a sortűz-kihagyás.

u meni tišinu jača.

Hallgatni tanít egy fél szárny,

Pola krilo me šuteti uči,

mert elvágja penge-fénnyel,

jer svetlom sečiva preseče,

a szélben meglengő kapu,

u vetru zaljuljana kapija,

mert belép.

jer ulazi.

S mikor már árnyam lesz,

I kad ću već senku imati,

mint nem-várt összecsengés,

kao ne-očekivana harmonia,

letépi arcát,

lice otkida,

kivallat minden könnyűségről,

o svakoj lagodnosti me ispituje

és borotva-éllel

i oštricom britve

felírja a Napba:

na Sunce napiše:

nincs már időm

za obojene reči

festett szavakra.

već nemam vremena.