Mindenki marad...

egy végeérhetetlen szép estélyen

poharazgatok magammal mással

tudom hogy minden pohártól fogy a reményem

örökös alkut kötni az elmúlással

hogy mikor hozzám elér félrenézzen

mintha otthon feledte volna az útiparancsot

amivel majd még egyszer visszatérhet

s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok

a világ köröttem mulat szivornyázva táncol

éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza

haladékot kaptunk a haláltól

élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka