egy végeérhetetlen szép estélyen

jedne nikad kraja večernje partije

poharazgatok magammal mással

sa sobom sam i sa drugima čaše se prazne

tudom hogy minden pohártól fogy a reményem

znam nada da sa prolazom do večne

örökös alkut kötni az elmúlással

pogodbe stiže svakom čašom nestaje

hogy mikor hozzám elér félrenézzen

da stigavši do mene mene bi zaobišao

mintha otthon feledte volna az útiparancsot

kao da je onu vražju naredbu kojom bi se

amivel majd még egyszer visszatérhet

kad-tad vratiti mogao kod kuće zaboravio

s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok

i tad milosrdno dobaci: vi još ostajete

a világ köröttem mulat szivornyázva táncol

svet oko mene se veseli besomučna je igra

éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza

ponoć je već odavno prošla ali niko da krene

haladékot kaptunk a haláltól

od smrti odgoda je dobijena

élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka

dok ta beskonačna noć traje živi se