A hegyekbe készülők
nem viselik jegyét
a füvön üldögélnek
napot kereső arcuk redőtlen
és nyugodt a kezük
amely az imént
még gyapjúholnik közt válogatott
a hegyekbe készülődők
elszánt emberek
suttogják róluk
a szél fészkeit fogják bejárni
barlangjait a télnek
talán a sziklák éjeit is
s ők csak ülnek a füvön
nem is beszélnek
meg se rezzen kezük
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论