Körvonal

Még tizenöt perc és megy a busz,

addig talán sikerül leírnom,

addigra kész leszek vele,

és befejezem ezt a versszakot is. Tizenöt

perc végül is, elég idő egy vershez,

ha már a fejben meg is van, menetrend kérdése,

indul és érkezik. Lefuthatok a falépcsőn,

innen, a másodikról, két perc, a lift is működik,

de folyton cipelnek benne valamit,

most épp az este nyíló kiállítás metaforáit,

vagy csak feljön a fényre a szakácsnő,

és cigire gyújt az udvaron,

ahol most rajta kívül nincs műtárgy,

és felkapom a táskám, bele egy

eső elleni kabát, térkép, pár lap,

és egy ceruza, hogy amíg jön a busz,

vagy a buszban, felírhassam legalább a lényegét

annak, ami tulajdonképpen itt és most

körvonalazódik.