Még tizenöt perc és megy a busz,

Još petnajst minuta i kreće bus,

addig talán sikerül leírnom,

dotle uspeću možda napisati,

addigra kész leszek vele,

biću dotle gotov s tim,

és befejezem ezt a versszakot is. Tizenöt

završiću i tu strofu. Na koncu konca

perc végül is, elég idő egy vershez,

i petnajst minuta je dovoljno za jednu pesmu,

ha már a fejben meg is van, menetrend kérdése,

ako već u glavi postoji, samo je pitanje reda vožnje,

indul és érkezik. Lefuthatok a falépcsőn,

kreće i stiže. Mogao bi niz drvenih stepenica otrčati,

innen, a másodikról, két perc, a lift is működik,

odavde sa drugog, dva minuta, i lift je u upotrebi,

de folyton cipelnek benne valamit,

ali u njemu uvek nešto vuku,

most épp az este nyíló kiállítás metaforáit,

upravo sad metafore za otvaranje večernje izložbe,

vagy csak feljön a fényre a szakácsnő,

ili kuvarica samo na svetlo dođe

és cigire gyújt az udvaron,

da u dvorištu zapali jednu cigaru

ahol most rajta kívül nincs műtárgy,

gde osim nje nema ni jednog umetničkog predmeta,

és felkapom a táskám, bele egy

hvatam svoju torbu, unutra

eső elleni kabát, térkép, pár lap,

kišna kabanica, mapa, nekoliko listova

és egy ceruza, hogy amíg jön a busz,

i jedna olovka da dok bus stiže,

vagy a buszban, felírhassam legalább a lényegét

ili u autobusu makar da suštinu napišem

annak, ami tulajdonképpen itt és most

od onoga što ustvari tu i sad

körvonalazódik.

se sprema.