Ne hagyjatok az éjszakára

Ne hagyjatok az éjszakára

a kísértés múltán arra ébredek majd

hogy ropognak megfáradt tagjaim

idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről

mert jártam valahol

voltam valakinél

aki magába burkolt és hurcolt

csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el

s vesztve el önmagát

hisz egyikőnk se voltunk

megszűnt a másik a más

az egyformaság örvényében kavarogtunk

ki tudja milyennek jöttem onnan vissza

félek barátaim

üljetek hát mellém

vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak

mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken

virágcserepeink szélén pipiskedve

lesik az alkalmat

s el fognak ragadni