Lábujjhegyen

Csöndesen, lábujjhegyen menni el.

És előtte hallgatni. Nem utólszor

hanem most látni először a földet,

a borszínű tenger hullámait.

A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni

a sor végére, mint abba a sorba.

Lassan araszolni át az idő

maradékán, már súlytalan teherrel.

Tudni: ez az egyetlen feladat

amely még vár, ez az egyetlenegy

amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy.

Egyetlen, amit nem te teljesítsz.