Tótágas

minden mi törvény volt

most varázsszóra fejre állt

életemben

tótágast

állok magam is hogy

ne zavarjon ez a fordított

nézés

milyen természetes így

minden az agyban a vér

az egyensúlyozáshoz feszülő

izmok a fején átbukfencezett

logika a vers öntőformájából

ki-kicsapó életünk

a zsebemből szotyogó utolsó aprópénz

a jövő hiánya amitől néha üvölteni támad kedvem

glóriánk