Kusza félelmeim

Hangosan sírok akár egy kisgyerek

és halkan is

száraz könnytelen szemekkel öregasszonyosan

s mint a férfiak szoktak

belül zokogni

én már nem tudlak naponta szeretni

követelőn

fáradt két kezemmel ha megölellek

érzed ugye a rettegést

kusza félelmeim

asztalomon valamikori ízes boroktól

elhagyott korsó

lefutott orsó a szívem helyén

és csak az eszem kalapál