Hangosan sírok akár egy kisgyerek

Poput deteta glasno plačem

és halkan is

a i tiho

száraz könnytelen szemekkel öregasszonyosan

suvim besuznim očima kao neka starica

s mint a férfiak szoktak

i kako muškarci običavaju

belül zokogni

iznutra jecati

én már nem tudlak naponta szeretni

svakodnevno već te ne mogu zahtevno

követelőn

voleti

fáradt két kezemmel ha megölellek

ako te mornim rukama zagrlim

érzed ugye a rettegést

valjda  osećaš zebnju

kusza félelmeim

moji zamršeni strahovi

asztalomon valamikori ízes boroktól

na mom stolu nekad slasnim vinom pun

elhagyott korsó

napušten krčag

lefutott orsó a szívem helyén

na mestu mog srca prazno vreteno

és csak az eszem kalapál

i tek mi mozak udara