Hely és idő

Kukáztam egy álmot, amiben nincsen alibim,

semmi sincs, ami te volnál vagy én.

Platánok alatt, az ágyásokban ájult begóniák,

ott vársz türelmesen-illedelmesen.

Az álom, az maga a valóság, uzsorakamattal.

Elhurcol, mint egy kergült villamos a romos remiz felé.

Leszálláskor integetsz, pajkos mosollyal előveszed

a festékszórót és fújsz, míg vérrel telik meg minden,

a párna, a fal, a pupillák homályos tere.