Szerelem

Szülőföldet teremtek halhatatlanságodnak,

ahol júliusi záporok emelnek fémszobrokat

érted. Teremtek sebezhetetlenséget, nehogy

dühöm parittyái kárt tegyenek törékeny

arcvonásodban. Alkotok felismerhető évszakokat,

helyeket, amik kizárólag értünk léteznek.

Csak el ne illanj mint küszöb fölött a fénycsík,

ha az ajtón túl könnyelmű kéz leoltja a villanyt.

Csak el ne tűnj mint lávafolyamban

folyékonnyá váló táj, mert beköszönt a látszatidő,

s a helyek, amik általunk léteznek, nem élik túl.