Szülőföldet teremtek halhatatlanságodnak,

Tvojoj besmrtnosti stvaram domovinu

ahol júliusi záporok emelnek fémszobrokat

gde ti metalne biste julski pljuskovi

érted. Teremtek sebezhetetlenséget, nehogy

dižu. Nepovredivost stvaram, ne bi li

dühöm parittyái kárt tegyenek törékeny

praćke mog besa tanane crte tvoga lica

arcvonásodban. Alkotok felismerhető évszakokat,

ozledile. Prepoznatljiva godišnja doba sazdam,

helyeket, amik kizárólag értünk léteznek.

mesta koja isključivo zbog nas postoje.

Csak el ne illanj mint küszöb fölött a fénycsík,

Samo nemoj nestati kao zrak svetla iznad praga

ha az ajtón túl könnyelmű kéz leoltja a villanyt.

kad na vratima neka lakoumna ruka svetlo ugasi.

Csak el ne tűnj mint lávafolyamban

Samo nemoj iščeznuti kao u toku lave

folyékonnyá váló táj, mert beköszönt a látszatidő,

u tečnost pretvoren pejzaž,  jer vreme privida stiže

s a helyek, amik általunk léteznek, nem élik túl.

i mesta koja s nama postojala, neće preživeti.