Laura keringő

Nemerey Éva és Ludwig Károly emlékére*

Pécs. Ezerkilenszáznegyvenkilenc

februárja, madárszív-fagyasztó

téli éjszaka – és egyetemi bál.

Kreolbőrű anyám a halványsárga

(kölcsön) taftruhában –

a végzetére vár.

És jön egy pengeéles,

sápadt, kicsit pökhendi diákgyerek.

Összefogódznak, s együtt keringenek.

Keringőjük és kerítőjük a Laura ;

két távoli sírban is

egyszerre moccan meg poruk

erre a dallamra.

*a szerző szülei