Nemerey Éva és Ludwig Károly emlékére*

U spomen Eve Nemerei i Karolja Ludviga*

Pécs. Ezerkilenszáznegyvenkilenc

Pečuj. Zimska noć februara

februárja, madárszív-fagyasztó

hiljadudevetstočetrdesetdevete

téli éjszaka – és egyetemi bál.

kad se i srca ptica smrzavaju – bal fakulteta.

Kreolbőrű anyám a halványsárga

Mama kreolka u svetložutoj

(kölcsön) taftruhában –

(posuđenoj) svilenoj haljini –

a végzetére vár.

svoju sudbu čeka.

És jön egy pengeéles,

I jedan žestok mladić stiže,

sápadt, kicsit pökhendi diákgyerek.

bledunjav, pomalo drzak.

Összefogódznak, s együtt keringenek.

Zagrle se i zajedno se vrte.

Keringőjük és kerítőjük a Laura ;

Laura je njihov valcer i usud;

két távoli sírban is

i u dva udaljena groba

egyszerre moccan meg poruk

na tu melodiju

erre a dallamra.

njihove mošti istovremeno se pomeraju.

*a szerző szülei

*roditelji autora