A sólymok kikelnek a tojásból

Kitörtek szűkké vált

Mészkőbarlangjaikból –

Megelevenedett, fehér

Cseppkövek, és éhesen

Tátogni kezdenek.

Most már semmi sincs köztük,

És a világ között – hozzáköti

Őket az örökös éhség.

Apjuk a köldökzsinór,

Amin keresztül az élelem

Érkezik.

Saját csőrükkel

Vágják majd el,

Ha kirepülnek, és nem lesz

Rá többé szükségük.