Kitörtek szűkké vált

Izbili su iz njihovih uskih

Mészkőbarlangjaikból –

Vapnenih pećina –

Megelevenedett, fehér

Oživeli, beli

Cseppkövek, és éhesen

Stalagmiti kljunove

Tátogni kezdenek.

Izgladnelo otvaraju.

Most már semmi sincs köztük,

Njih od sveta

És a világ között – hozzáköti

Više ništa ne odvaja – večna glad

Őket az örökös éhség.

Ih povezuje.

Apjuk a köldökzsinór,

Pupčanik im je otac

Amin keresztül az élelem

Preko kojeg hrana

Érkezik.

Stiže.

Saját csőrükkel

Presećiće

Vágják majd el,

Vlastitim kljunovima

Ha kirepülnek, és nem lesz

Kad izlete i neće

Rá többé szükségük.

Im više trebati.