És írnék…

És írnék arról

(erőmhöz képest

választott a tárgy!)

milyen volt

az az autóbelsőből

fabrikált úszógumi;

bőrünkön

hetekig látszottak

a szelep

vörös-mély karmolásai;

de óceánra vitt

a foltozott gumi tutaj,

a balatoni Kon-Tiki,

és esténként

láttuk a házat is,

ahol a tűz lakik:

„petrofóron” pöfögtek

a paprikáskrumpli-láva

buborékjai.

Volt persze országos

félelem, féltés,

sosem-látott apák,

mégis: manapság,

a felfújható

gálya-csodák konszolidált

korában is

mit nem adnánk, ha még

– lyuggassa bár huszonöt évnyi lék –

visszaúszhatna hozzánk

az a szegényes jármű;

ha ma

eljönne ismét

a nem-pénzen-vett

örömök évada.