És írnék arról

I pisala bi o tome

(erőmhöz képest

(predmet je prema

választott a tárgy!)

mojoj snazi biran!)

milyen volt

iz unutrašnje gume auta

az az autóbelsőből

napravljena guma za plivanje

fabrikált úszógumi;

kakva je bila;

bőrünkön

na koži

hetekig látszottak

duboko-crvene ogrebotine

a szelep

ventila

vörös-mély karmolásai;

nedeljama smo nosili;

de óceánra vitt

ali od gume krpan splav

a foltozott gumi tutaj,

na okean me je nosio,

a balatoni Kon-Tiki,

Kon-Tiki Balatona,

és esténként

i uveče često smo

láttuk a házat is,

i kuću gde vatra stanuje

ahol a tűz lakik:

videli:

„petrofóron” pöfögtek

mehuri

a paprikáskrumpli-láva

lave krompirpaprikaša

buborékjai.

na „petroforu“ su pućkali.

Volt persze országos

Naravno bilo je državnog

félelem, féltés,

straha, brige,

sosem-látott apák,

nikad viđeni očevi,

mégis: manapság,

ipak: danas

a felfújható

u konsolidiranon

gálya-csodák konszolidált

vremenu

korában is

naduvanih čuda od galije

mit nem adnánk, ha még

šta ne bi dala, ako bi

– lyuggassa bár huszonöt évnyi lék –

– neka ga i dvadesepet godina haba –

visszaúszhatna hozzánk

ono siromašno vozilo

az a szegényes jármű;

do nas doplovilo;

ha ma

ako bi danas

eljönne ismét

ne-novcem-kupljena

a nem-pénzen-vett

godina radosti

örömök évada.

opet bahnula.