Porszemek játszadozása

Millió

s isten tudja hány

apró világ kering

pamacsnyi por libeg,

mokány szekér habarta,

dülöngél a kerék,

s a gazda rajta

és mindenik világ

izzadt

kezemre ül,

a nap lesüt reánk

míg botorkál a ló,

a tengely is nyikordul,

elvánszorog az út,

s a táj kifordul

mosolygó fényesség,

tenyerem terhe

táncolva érik,

s az élet oly falánk!...

terül a széna, illatozik már

mokány szekér felett az este,

jó sátor ez, és elterül

alatta ember, állat teste

millió s

isten tudja hány

világ néz csillagot magának

majszol a ló, gazdája égre bámul,

az ott lehullt, a másik biztosabb,

a porszemek elültek, álmuk csupa játék,

s csak én hiszem, hogy boldogak

az ott lehullt,

és jobbat nem találnak.