Millió

Milijuni

s isten tudja hány

i bog zna koliko

apró világ kering

sitninih svetova kruže

pamacsnyi por libeg,

kičice pršine lebde,

mokány szekér habarta,

nezgrapna kočija ih digla,

dülöngél a kerék,

krivi se točak,

s a gazda rajta

a na njoj gazda

i svaki svet

és mindenik világ

na moj

izzadt

oznojen dlan seda,

kezemre ül,

svetlo sunca nas prati

a nap lesüt reánk

dok konj tetura

míg botorkál a ló,

i osovina zaškripi,

a tengely is nyikordul,

batrga se cesta,

elvánszorog az út,

izvrne se predeo

s a táj kifordul

nasmejana svetlost,

teret mog dlana

mosolygó fényesség,

u plesu sazreva,

tenyerem terhe

život je tako pohotan!...

táncolva érik,

prostire se seno, nad nezgrapnom

s az élet oly falánk!...

kočijom već veče miriše,

terül a széna, illatozik már

dobar je to čadar, ispod njega

mokány szekér felett az este,

ispruži se telo čoveka, marve

jó sátor ez, és elterül

milijuni

alatta ember, állat teste

i bog zan koliko

svetova bira sebi zvezdu

millió s

hrani se konj, gazda nebo promatra,

isten tudja hány

taj je pao, onaj drugi je sigurniji,

világ néz csillagot magának

slegle su kičice prašine, igra im je san

majszol a ló, gazdája égre bámul,

i da su sretne samo ja verujem

az ott lehullt, a másik biztosabb,

taj je pao

a porszemek elültek, álmuk csupa játék,

boljeg ne nalaze.

s csak én hiszem, hogy boldogak

az ott lehullt,

és jobbat nem találnak.