Nézd! nárciszok nyílnak a nyárban; szívet szédítőn átfonják álmod árnyait az irgalmas időn. Léted lábnyoma, lásd: csillag-csöndes csoda. Megint megragyogja tested tüneményét; hűvösen hint hajnalt, emlék erősebb örömét, öled örök igézetét. Innen mélységbe megyek: megtörök átkot, áldozatot, torz tükörvilágot. Égig ér; lélekhez láng lobban. Halál! hű voltam végig.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论