Az a gojcsik,
apró, lengyel kislány,
kinek batyum odaadtam,
tudta, hogy a fiam van benne.
Láttam, hogy tudja,
egy csecsemőt adok oda,
dávidcsillagos pólya,
ezért is mertem gyorsan,
neve, lakhelye,
s egy aranylánc is volt benne,
az a kislány ott mindent értett,
szemével akkor már sokszor intett,
hogy ne tétovázzak: most, most,
hát odaadtam a batyum végre,
és a csendőr nem vette észre,
az enyémet nem látta meg.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论