Oráció sötétedéskor

A kívánságot, a törekvést

kemény kézzel oldozd le rólam.

Fullaszd meg a hideg homokban

sürgős igyekezetemet.

Hiszen sehová nem vezet

az út a sáros partszegélyen.

Segíts megülnöm észrevétlen.

Vedd Magadhoz a szememet,

ne láthassam, amire éhes

lehet a látás, ne akarjak

formát, zenét. A pillanatnak

mézéből ne próbáljak inni.

Tanítsd meg a közönyt kibírni,

s reményt nem várni mozdulatban.

Mert a szeretet mozdulatlan,

csak oka, célja mozdulatnak,

s időtlen, vágy nélkül való.

Míg késsel hasogat a szó.

Mert éltem égő városokban,

s a tűzfalakon átjutottam.

Ne kérjek most sem menedéket,

add, hogy ne szólítsalak Téged.

Meg ne lapuljak a kezedben:

gyöngédségedben sosem hittem.

Csak hagyj magamra, légy kegyetlen.

S ha próbáidnak megfeleltem,

akkor szoríts nekem helyet

széllel ívelt fehér teredben.