Önéletrajz

Srácként azt hittem, minden ennivaló, még füvet, sőt legyet is ettem,

de történt velem egy s más és rájöttem, hogy nem lehet mindent szeretnem.

Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen hosszú makaróni,

ma már tudom, hogy bors csak: ráharapsz, könnyezel, nem bírsz szólni.

Kék égen sétált a pufók hold, az örök szerelmen merengtem,

de akkor egy néni kézenfogott és én pirongva velementem.

Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de válogatni igazán szégyen —

mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a csúnyákat meg ne sértsem.

Később azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek,

közben a valamik kifogtak rajtam és ravaszul semmivé lettek.

Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni.

Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti.