Srácként azt hittem, minden ennivaló, még füvet, sőt legyet is ettem,

Kao klinac verovao sam sve je jestivo, još i travu, dapače i muhu jeo,

de történt velem egy s más és rájöttem, hogy nem lehet mindent szeretnem.

al se sa mnom što-šta desilo i da ne mogu sve voleti, razumeo.

Kao deran verovao sam, sreća je beskonačno razvučena testa,

Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen hosszú makaróni,

danas već znam, tek je biber: pregrizeš, suziš, ostaješ bez teksta.

ma már tudom, hogy bors csak: ráharapsz, könnyezel, nem bírsz szólni.

Na plavom nebu bucmast mesec šetao, o večnoj ljubavi svojoj sanjario,

al tad me uhvatila za ruku jedna teta i zasramljeno s njom krenuo.

Kék égen sétált a pufók hold, az örök szerelmen merengtem,

Video sam i čarobnije lebdeti ali probiranje je zaista sramotno –

de akkor egy néni kézenfogott és én pirongva velementem.

uvek sam pomno pazio da ružne ne bi uvredio.

Kasnije sam verovao, dobra je igra ako stvorim nešto iz ništa,

Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de válogatni igazán szégyen —

u međuvremenu neki su me dobrano prešli i pretvoreno je u ništa.

mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a csúnyákat meg ne sértsem.

Imao sam nekoliko čunih trenutaka, kad brže-bolje čekala me je morija.

Sa smrt sam slepu partiju šaha igrao, prekinuta je partija.

Később azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek,

közben a valamik kifogtak rajtam és ravaszul semmivé lettek.

Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni.

Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti.