Egy kéz jeleket ír a falra a tárgytalan nyugtalanság üzeneteit
hol vagyok én hogy nem látlak téged csillagvándorlás
emlékezetemben világítanak lépteid
s az eső csak hull hull az ordító városok fölött
guruló érckocsik mikben hozzám hasonló emberek élnek
nem idegen nékem a harc s a bajtársak szeretete
lendületeim fonalán legyőzöttek és feldicsőültek ragyognak
mégis ő az akit keresek fogaim között széttörik a kiáltás hullámok amik körülvesznek
menni vagy maradni kérdezik és senki nem találja meg a feleletet
minden csak te miattad történik
meghatározhatatlan pont vagy a tájban
kibontott zászlók hívják közelebb életem.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论