Egy kéz jeleket ír a falra a tárgytalan nyugtalanság üzeneteit

Jedna ruka na zid znakove crta poruke bespredmetnog nemira

hol vagyok én hogy nem látlak téged csillagvándorlás

gde sam ja da tebe u pomicanju zvezda ne vidim

emlékezetemben világítanak lépteid

tvoji koraci u mom sećanju svetle

s az eső csak hull hull az ordító városok fölött

a nad gradovima koji urlaju kiša samo pada pada

guruló érckocsik mikben hozzám hasonló emberek élnek

kotrljajuće metalne kočije u kojima ljudi meni slični žive

nem idegen nékem a harc s a bajtársak szeretete

borba i ljubav drugara nije mi strana

lendületeim fonalán legyőzöttek és feldicsőültek ragyognak

na nitima mog zanosa pobeđeni i obesmrtnici sjaje

mégis ő az akit keresek fogaim között széttörik a kiáltás hullámok amik körülvesznek

ipak ona koju tražim između zub mi se razlomila valovi krika su koji me okružuju

menni vagy maradni kérdezik és senki nem találja meg a feleletet

pitaju ići ili ostati i odgovora niko ne nalazi

minden csak te miattad történik

sve se zbog tebe događa

meghatározhatatlan pont vagy a tájban

nedefinisana tačka si u krajoliku

kibontott zászlók hívják közelebb életem.

meni život razvijene zastave približavaju.