14 (Jakoska sír…)

Jakoska sír Jakoskának gyémánt keréken forognak a szemei

ó nézzétek csak tányérjaink is falra másztak szomorúságukban

s rózsás tenyerükkel most eltakarják a szerelmesek kilátásait

ové hát ové ové

a függönyök így szaladnak le mindenütt s aki megütötte a bankot az okvetlen a békát is lenyeli

én nem vagyok senki te nem vagy senki

ő szintén nem valaki

a legyek hetedhét-országból a szegényasszony pecsenyéje felé vándorolnak

de a szegényasszony azért csak Jakoskára morog s ujjain kivirágzanak a tövisek

higyjétek el a szegények nem is elégedhetnek meg Jakoska könnyeivel a világ szegényeinek nem kenyértelenségük miatt átkozott a sorsuk, hanem mert a gazdagokéhoz hasonló nagy gyomorral áldotta meg őket az isten

kérdezzétek meg csak a könyvbüdös szónokokat de ne forduljatok a papagájokhoz

Tristán Tzara már évek előtt megírta: a madarak kakálnak a polgárok fejére

különben is csak a költők mondhatják ki az igazságot

én rokonuk vagyok a költőknek

de egyidőben ásó és emelődaru is vagyok

s most nézzétek meg Jakoska szemeit a szemeimben ő egy szép fiatal lány akit elhagyott a kedvese

én csak a végtelen kiáltás vagyok

de kik vagytok ti

1921 augusztus 22

tudjátok-e hogy málészátokból tegnap fogaitokkal együtt kiütötték a jóreményt

tudjátok-e hogy a csillagok kitagadtak benneteket s hogy én is köpök rátok s hogy a ti gyomrotokban is holmi becsületes éhség helyett csak ócska vezércikkek csikorognak

és mégis

EMBEREK

ó ó

mi egyek vagyunk rettenetesen