Napok és elszabadult csillagok száguldanak rajtunk keresztül
bennem esztendők alszanak mint kiéhezett gyerekek
te azt mondod mi is feküdjünk le véglegesen lámpácska lámpácska a nagy számfejtőkben elintéződött minden hiába őgyelegsz a palánkok körül
butaság hidd el köpök az egész ceremóniára
Jézus Krisztus egyszerű kengyelfutó volt prédikációkból élt s ha akart volna ő is átkelhetett volna száraz lábbal a tengeren
Ó jaj jaj de a világ lefelé siet
a világnak nincsenek okos grafikai jelei és egyáltalában nem konyít az államvasutak menetrendjeihez
ebben teljesen igazad van
de gondolj a kiveszőfélben lévő hercegnőkre és a megolajozott tolvajokra
a dolgok gyémánt tengelyen forognak
s délben a madarak kijönnek a fali órából és énekelnek a vonat elé ami megint csak belőlem indult el
fölijedt szemeink átvezetnek bennünket a komplikációkon
a virágok itt állnak és meleg szaguk van mint a szoptatós anyáknak
koporsók elsülyedtek és fényversek lettek belőlük
íme minden erőmet a lassan folydogáló eseményeknek
ne várakozzatok senkire
apám elitta szép gesztenyeszín fürtjeit
anyám szomorú fekete asszonyka a havas vidékről
s én elváltam mindenkitől hogy hazataláljak
ahol nagyszámú testvéreim élnek asztalom kemény morzsáin.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论