N. N. emlékkönyvébe

I

Ledér pillangó a betelt vágy;

Hálátlan és hamar feled.

Sokszor tovább emlékezik rád,

Ki hőn sovárgva egyszer meglát,

S aztán - nem is szólhat veled...

II

A tisztelet-disz, a babér

A nép kezéből sokat ér.

Kegyeleted, csodálatod,

Szívedben hogyha nincs egyéb,

Úgy érzem, mint a legnagyobb

Szégyen, gyalázat bélyegét.

Magasban, örök hó alatt

Eper, se rózsa nem fakad.

Adnál fejemre háló-sipkát,

Adj papucsot, nem bánom, inkább;

S ez átkozott nagy tiszteletről

Örökre bár, feledkeznél el...

Egy szekér borostyán nem ér föl

Egy kis maroknyi szerelemmel.